006 (Mária Rádióba) vilagvallasok2 2010-10-23
hittanóra
Ma a világvallások közül a hindu vallásról és a kínai univerzizmusról, majd a tágabb értelemben vett vallásosságról, az ateizmusról és a vallástalanságról szólok, és statisztikai adatokat közlök az emberiség vallási hovatartozásáról.
Hinduizmus vagy brahmanizmus
Elő-India honi vallását hinduizmusnak, vagy brahmanizmusnak nevezik, amely a legsokoldalúbb vallási képződmény. Nem rendelkezik szilárdan körvonalazott tanrendszerrel. A buddhista, az iszlám és a keresztény vallásnak ezzel szemben, szilárdan megfogalmazott tanrendszere van. Minden téren, minden szélsőség belefér a hinduizmusba.
A hinduk nézete szerint a világegyetem rendezett egész, amely felett a természetben és az erkölcsi élet területén egyaránt megnyilvánuló világtörvény uralkodik. A rend mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy mindenséget benépesítő élőlények származásuk következtében képességeik és kötelességeik tekintetében erősen különböznek egymástól, mégis harmonikusan beilleszkednek a nagy egész-be. Az emberiségen belül is számtalan különböző rend (kaszt vagy osztály) van. Legfelül helyezkednek el azok, akik tetteikben és életmódjukban fizikai és erkölcsi szempontból a lehető legnagyobb mérvű tisztaságot tartják be, és ezért e tekintetben a legközelebb állnak az istenekhez. Az emberi nemnek ezek a legmagasabb rendű képviselői a brahmanák, mert ők szellemi dolgokkal foglalkoznak, és különféle, a táplálkozásra, társadalmi érintkezésre és az élet egyéb területeire vonatkozó szigorú parancsok megtartásával óvják testüket a fizikai és rituális tisztátalanságoktól. E legmagasabb rend - amint szent könyvük a Mahábharata mondja - azt a feladatot kapta, hogy "elfogadja az adományokat, áldozatot mutasson be mások érdekében, és tanítsa a Védákat". A Védák India legrégibb irodalmi emlékei. A véda szó tudást, ismeretet jelent.
A kasztok
Az indiai társadalom legalsó csoportjai a "pancsamák" (az ötödik rend tagjai) vagy más néven"páriák". Ezek középkori értelemben tisztátalan mesterséget folytatnak, pl utcaseprők, tolvajok. A második rend a harcosoké, a harmadik a tanítóké, a negyedik a dolgozók rendje. Az öt rend (kaszt) számos alcsoportra oszlik. Ennek a kasztrendszernek mint a világrend egyik intézményének elismerése a hinduizmus alapvető jellegzetessége. A maguktól minden világi dolgot elutasító aszkétákat az összes kaszttörvényen és kaszti ellentéten felül állóknak tekintik.
A kínai univerzizmus (konfucianizmus, taoizmus)
Azt az ősrégi metafizikai rendszert, amely az egész kínai gondolkodás alapjául szolgál, "univerzizmus"-nak nevezik. Az univerzizmus szerint ég, föld és ember az egységes mindenség három alkotórésze, amelyek belső kölcsönhatásban állnak egymással, és mindenre kiterjedő törvény szabályozza őket. A makrokozmosz (nagyvilág) valamennyi jelenségének megvan a maga megfelelője az ember (mikrokozmosz) fizikai, szellemi és erkölcsi életében, ugyanakkor az, ami az emberi társadalomban biztosítja a rendet, irányító elvül szolgál a világ egész építménye számára is. A Szertartások feljegyzéseiben (Li ki) ez áll: "Az erkölcs ereje az, amelynek révén ég és föld együttműködik, amely a négy évszakot összhangba hozza, amelynek segítségével nap és hold világít, amely a csillagokat pályájukon tartja, amelytől a folyók folynak, amelynek révén minden dolog fejlődik, amelynek segítségével jó és rossz megkülönböztethető, amelynek révén öröm és bánat megfelelő kifejezést talál, amelynek az alant levők engedelmeskednek, amely a fent levőket megvilágosítja, amelyek révén a dolgok változásuk ellenére sem zavarodnak össze."
Az analógia fogalma
A mindannyiunk által tapasztalt szélsőséges időjárás okait keresve, a Li ki azt mondja: "Ha a királyi székben hivatott ember ül és belőle életadó szellem sugárzik, az emberek között nincs betegség, a háziállatokat nem támadja járvány, a gabonát nem lepi el a gyom és a rozsda, a tartományok hercegei nem viszálykodnak, és a nép között nincsen szükség büntetésre." - "Ha pedig az emberek között fellép a betegség, a háziállatok között járvány, a gabonát ellepi a gyom és rozsda - azért van, mert az ég csillagai nem járják törvényes útjukat, de hogy az ég csillagai nem járják törvényes útjukat, azért van, mert a templomok csarnokait elhanyagolják." Íme az analógia. Íme a dolgok között levő érzékfölötti azonosság, amelyet csak egyetlen ponton zavarjanak meg, az egész azonnal megzavarodik. A templom csarnokait elhanyagolják - keletkezik a járvány, a betegség, a rossz termés; a csillagok megváltoztatják pályájukat. Miért? Mert a háziállatok élete, az ember egészsége, a termés, a csillagjárás között rejtett azonosság van.
Az analógia az emberi lényen belül is fennáll. Minden külső jellegben van valami rej-tett egyöntetűség, amely a beszédben, a hangban, a cselekvésben megnyilatkozik. Ezen az egyöntetűségen alapszik a fiziognómia (arckifejezés és arcvonások együttese), a kironomia (kéz tudománya), mert a kéz alakjából, színéből, keménységéből, a tenyér vonalaiból, az ujjak hosszúságából, a köröm alakjából az ember éppen úgy felismerhető, mint írásából, arcából, járásából. De az arc, kéz, írás, alkat, alak visszautal a lényre magára. Minden megnyilatkozás mögött analógia van.
A Su king egyik legrégebbi részében ezt olvassuk: "A legbensőségesebb összefüggés van fent az ég és lent az emberek között, és aki ezt teljes egészében felismeri, az az igazi bölcs." Ha a kozmosszal való összhang biztosítja a lét boldogságát, akkor mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy az ember a világfolyamat jelenlegi és jövőbeli tendenciáit megismerje, hogy harmonikusan alkalmazkodni tudjon hozzájuk. A kínaiaknak egész sor mágikus módszer áll rendelkezésükre, hogy ezt a tendenciát bármely pillanatban megállapíthassák; ezek a beavatottnak bepillantást engednek a lét titokzatos összefüggéseibe. A leghíresebb mű, amely ősidők óta ezt a célt szolgálja, a Változások könyve (Ji king).
Mivel az egész tanrendszer központi fogalma a "tao", ezért az univerzizmust taoizmus-nak is nevezik. Az unverzizmus történetileg egyik jelentős megjelenési formája a "konfucianizmus", a másik a szűkebb értelemben vett "taoizmus".
Az őskor határán álló Kínában a hierarchia helyreállítását ketten kísérelték meg: Laoce és Konfuce. Laoce azt mondta, hogy az értékek rendjét a nemcselekvéssel kell helyreállítani. Nem irányítani, nem beleavatkozni, hanem hagyni, hogy a dolgok maguktól ismét megtalálják magukat és helyüket. Szenvedélytelennek, vágyatlannak, kívánság nélkülinek kell lenni; nem szabad beleavatkozni, nem szabad tevékenykedni. "A világ szellem, amivel nem lehet cselekedni; aki cselekszik, elrontja."
Konfuce a tevékenységet választotta. Sokat tanult, tanítványokat gyűjtött, állást vállalt, miniszter volt, - beszélt, tanított, dolgozott. Uralkodói házaknál járt, és a királyokat igyekezett meggyőzni, hogy az államkormányzás lényege az erkölcs. Azt mondta, hogy a rendet csak a Csün-ce, a tevékeny, nemes és bölcs ember tudja helyreállítani, aki önmegtagadással magát teljesen a közösségnek szenteli. Kung és Lao után a kínai hagyomány kettészakadt. Kung tanítványai a tao híveit babonás metafizikusoknak és irreális fantasztáknak nevezték. Lao hívei Konfuce tanítványait kigúnyolták.
(Csuang - ce Kung mestert így leckézteti meg:
"Eszedet vesztetted? Gondolkozni tanítasz? Minden gondolkozás baj forrása, minden tevékenység zavar forrása. A bölcs ember csak akkor cselekszik, ha muszáj, de akkor sem törődik vele, sikerül-e, vagy sem. Tetteire csak a kevély és önhitt ember helyez súlyt."
(Hamvas Endre jegyzeteiben olvastam a fentieket)
Az ateizmus
Vannak emberek, akik egyetlen valláshoz sem tartoznak, akik nem hisznek Istenben, ezek az "ateisták". "Az ateizmus szó egymástól igen különböző jelenségekre használható: némelyek határozottan tagadják Istent; mások úgy vélik, hogy az ember egyáltalán semmit sem tudhat meg róla; mások az Isten létének kérdését olyan módszertani előfeltevésekkel kezdik vizsgálni, amelyek ezt a kérdést már önmagában véve értelmetlennek tüntetik fel. Sokan jogosulatlanul lépik túl a tapasztalati természettudományok határait, és vagy kizárólag természettudományos módszerrel iparkodnak mindent megmagyarázni, vagy éppen ellenkezőleg, tagadják, hogy létezik feltétlen igazság. Némelyek hajlamosabbak látszanak az ember jelentőségének állítására, mint az Isten tagadására, így az embert annyira felmagasztalják, hogy ezáltal az Istenben való hit elveszíti életet irányító erejét. Mások elgondolnak maguknak egy istent, következőleg az a kép, amit elutasítanak, nem az evangélium Istene. Vannak olyanok is, akiket nem foglalkoztatnak az Istennel kapcsolatos kérdések; úgy látszik, nem éreznek vallásos nyugtalanságot, és így nem is értik, miért kellene a vallással törődniük."
A tágabb értelemben vett vallásosság
Vannak emberek, akik hisznek ugyan Istenben, de egyik vallásnak sem hívei. Sok ember van, aki hisz abban, hogy Isten létezik, de más néven nevezi, mint pl. Legfőbb Törvény, Legfőbb Erő stb. Vannak akik nem vallásosak, de hisznek abban, hogy a világban a fejlődés törvénye uralkodik. Vannak, akik formálisan nem vallásosak, de meggyőződéssel vallják, hogy szeretni kell az embert, sőt az állatokat is, és mindent ami él. Bizonyos értelemben ez is vallásosság. Végeredményben azt mondhatjuk, hogy teljesen vallástalan ember nincs is, mert az ember természeténél fogva vallásos lény. Már Plutarchosz (Kr.u. 46-120) megállapítja: "Bejárhatsz messze földeket, találsz talán városokat védőfalak nélkül, tudományok és művészetek nélkül, királyok nélkül, paloták és kincsek nélkül; városokat, amelyekben az aranyat nem ismerik vagy nem használják, városokat nyilvános csarnokok és színházak nélkül. De senki nem látott olyan várost, amelyből hiányozna a templom és hiányoznának az istenek, amelyben ne imádkoznának, ne tennének fogadalmat, ne jövendöltetnének, ne mutatnának be áldozatokat a javakért, és ne törekednének áldozatukkal elhárítani az ártást. Ilyen várost még senki sem látott és nem is fog látni." (5)
Cicero (Kr.e. 106-43) pedig így ír : "Minden nép közt megtalálható az egyértelmű meggyőződés - hiszen az velünk együtt születik és mindegyikünk lelkébe bele van vésve -, hogy vannak istenek... Sokan helytelenül gondolkodnak róluk, sokan hibáznak, de egyek abban, hogy egy isteni erő és isteni természet létezését elismerik." (6)
Érdekes, hogy a népszámlálás statisztikai adatai alapján Magyarországon a népesség közel 90%-a valamilyen valláshoz, felekezethez tartozónak vallja magát, ugyanakkor a népességnek jó esetben 10 %-a jár templomi szertartásokra. Tehát az emberek 80%-a egyéni, sajátos módon vallásos.