Boldog Taigi Annamária (Klemm Nándor)

 

A szervita szerzetes, Angelo páter még sohasem látta a fiatalasszonyt, de egy hang figyelmezteti: "Nézd meg jól ezt az asszonyt! Egy napon rád fogom bízni! A te közreműködéseddel fog megtérni. Szent lesz belőle, mert én arra választottam ki, hogy szent legyen!"

 

Anna lelke nem nyugszik meg, az a kérdés gyötri, hogyan egyeztesse össze a tökéletességre való törekvésre szóló felhívást állapotbeli kötelességeivel.

 

Türelem és önmegtagadás volt Annamária titka: Üvöltsön csak a farkas! Majd megszelídül a mosolytól és a hallgatástól!

 

Anna ezt a lelkiatyja iránti engedelmességet mindig megtartja, még ha lelki vezetői a sötétben tapogatóznak és tévednek is. Ahol az emberi tudás felmondja a szolgálatot, ott az Úr veszi át irányítását.

                                              

Annának köszönhetően szent életű pappá vált.(Kutya kötelességed neked is!)

 

Az Üdvözítő vele kapcsolatos terveit a Szűzanya részletezi:

 

"Jegyezd meg, leányom, hogy idelent száz rossz napra csak egy jó fog virradni, mert neked fiamhoz, Jézushoz kell hasonlóvá válnod. Mindazoknak, akik neki kedvesek voltak, sokat kellett szenvedniük, s állandóan erőszakot alkalmaztak önmagukkal szemben, hogy le tudják győzni természetes hajlamaikat. Mindenekelőtt az ő akaratát kell teljesítened, a tiedet pedig mindig alá kell vetned az övének abban az életformában, melyet ő jelölt ki számodra. Ez a te különleges hivatásod. Mindenkinek, aki később életedet közelebbi vizsgálat tárgyává teszi, meg kell győződnie arról, hogy Istent minden életállapotban és minden körülmények között lehetséges szolgálni, s ehhez nem elsősorban látványos vezeklési gyakorlatokra van szükség, hanem a szenvedélyek leküzdésére és Isten szent akaratához való teljes alkalmazkodásra.

 

Negyvennyolc évig élt házasságban Domenicóval, ez idő alatt nagy türelemmel munkálkodott azon, hogy férjét megnyerje Istennek. Az isteni Mester kívánsága szerint engedelmeskedett neki, és mint egy bárány vetette alá magát férje akaratának. Tartózkodott minden világi szórakozástól, még a megengedettől is. De ha férje arra kérte, hogy menjen vele egy bábjáték-előadásra, melyet férje nagyon kedvelt, megtette. Mikor azonban Domenico látta, ezt csak azért teszi, hogy neki kedvében járjon, mert számára a bábjátékon való részvétel nem szórakozás, hanem áldozat, többé nem zaklatta ilyen kéréssel.

 

Engedelmessége és önátadása folytán a ház lelki úrnője lett, s uralmát férje jótéteményként fogadta el a család számára. Még a gonoszkodó rossz nyelvek sem tudtak életvitele lehengerlő bölcsességének ártani.

            Anna semmiféle rossz szót sem tűrt meg férjével kapcsolatban. Időnkénti nyerseségét ő mindig le tudta szerelni alázatosságával. Domenico szerint egészen átalakította őt. Ugyancsak ő vallotta, hogy mellette felesége élete fájdalmas türelmi gyakorlat volt. Nemcsak hogy a borivásról szoktatta le, hanem feltehetőleg öröklött durvaságáról is. Tény, hogy Domenico makacs természetű és rigolyás volt. Ha valami nem az ő ízlése szerint történt, az asztalterítőt az étellel együtt nemegyszer földre rántotta. Mire hazaért, mindennek percre készen kellett lennie: a merőkanálnak a forró levesben, a széknek a megszokott helyén. Mert ha nem, akkor következtek a jelenetek. Egyszer egyik fia az utcára menekült a verés elől, mire ő egy karosszéket dobott utána a csukott ablakon át.

            Anna mindezt jól tudta, és mihelyt megérkezik, teljesen az ő szolgálatára áll. Domenico gyakran hozza haza rosszkedvét, ha összekülönbözik a személyzet többi tagjával. Anna igyekszik férje természetét kiismerni, és mikor átlépi lakásuk küszöbét, már tudja, hogy nem bírja tovább gazdáját vagy társait, Anna leülteti, hagyja, hogy kipanaszkodja magát, és csak aztán kezd beszélni. Mindig felvidítja. Ha a sérelem nem súlyos, egykettőre talál mentséget a vádlottak számára. Ha azonban Domenico durva szavakban tör ki, akkor a felebaráti szeretetre hivatkozva csendesíti le. Sohasem veszíti el higgadtságát. Megalázza magát azzal, hogy a legalantasabb munkát is elvégzi. Előfordul, hogy püspököt hagy faképnél azért, hogy férjét megfelelően fogadja, vagy megmossa kezét, levágja körmét. Úgy kell bánnia vele, mint egy medveboccsal. Ezért mosolyogva idomítja. És a sok fáradságnak meglesz az eredménye: a dörmögő medve lehajtja fejét és engedelmeskedik.

 

Annának rövid az éjszakája. Térden állva a bölcsők között mondja el a - némelykor - hosszú esti imát.

 

A Taigi család lakását rengetegen keresik fel. Papok, egyházi méltóságok, nemesemberek, de alacsonyabb néprétegből valók is, hogy kérjék tanácsát, lelki vezetését.

 

Állandóan köszönetet mond Istennek, hogy a katolikus egyház tagjaként született, és ugyanerre a hálára tanítja gyermekeit is. Csak olyan tanintézetekbe adja őket, melyeknek a jó híre vitathatatlan.

 

A Gondviselés különleges intézkedését kell látnunk abban, hogy Domenico majd fél évszázados együttélésük ellenére is, csak felesége halála után ismerte fel annak erényeit.

 

Lelkiatyjának még akkor is szót fogad, mikor annak utasításai ellentétben állnak az általa hallott belső hanggal, és biztos benne, hogy az utasítás követése nem hoz eredményt. (Hm.)

 

Ahhoz, hogy Isten szeretetét elnyerjük, állandóan ár ellen kell eveznünk, és sohasem szabad elfelejtenünk, hogy ellentmondjunk saját akaratunknak.

 

Az áldozás után így szólt hozzá: ...

"Tudd meg, arra szántalak, hogy bűnös lelkeket téríts meg, és minden rendű és rangú embereknek, papoknak, szerzeteseknek, prelátusoknak, bíborosoknak, sőt, magának helytartómnak vigasza legyél. Küzdened kell majd gyenge és szenvedélyeknek alávetett teremtmények egész serege ellen. Mindazoknak, akik szavaidat igaz és nyit szívvel hallgatják és megfogadják, kegyelmeket fogok adni.

            Figyelj, leányom! Sok álnok és hamis lélekkel lesz dolgod, nevetségessé tesznek, megvetnek, gyalázni fognak és megrágalmaznak; de te mindezt el fogod viselni irántam való szeretetből. Én, a hatalmas Isten biztosítalak arról, hogy üldözőidnek számot kell majd adniuk magatartásukról, és én ....

 

annyira szomjazott a szenvedésre, hogy testét az Úrért keresztre tudta volna feszíttetni.

 

A vigasztalások villámgyorsan megszűnnek. Helyükbe szárazság, fáradtság és munka lép. A bűnbánat könnyeit a reménytelen szárazság könnyei követik. A mennyei örömöket gyötrődés, az édességet szomjúság, a szeretetteljes odaadást nyomasztó búskomorság váltja fel. Gyors az átmenet a vakító világosságból a legsűrűbb éjszakai sötétségbe. Az ég kérlelhetetlen.

 

Gyorsan felismerte, hogy az evés élvezete mint érzéki gyönyör az emberi nemnek a legősibb veszedelme, a bűnök anyja. .... Reggelije egy csésze kávé. Délben néhány kanál levest és kevés főtt ételt eszik. Azt is állva, mert ő szolgálja ki a többieket. Amikor Domenico ezt szemére veti, ő a fejedelem szolgálójára hivatkozik, aki étkezéskor állandóan Ura mellett van, hogy kiszolgálja. De Domenicot nem mindig lehet kedves szavakkal félrevezetni, mert észreveszi, hogy pénteki napokon fokozottabban megtagadja önmagát. Ugyanígy szombatonként, mikor a reggeli kávé után délben csak némi levest eszik. Szerdán Szent József tiszteletére ugyanez az étrendje. Férje arra is felfigyel, hogy mikor Anna megtölti a többiek poharát, vagy sajtot reszel a levesükbe, magáról megfeledkezik. Böjti időben nem elégszik meg az előírások betartásával, hanem újakat is megszab a maga számára, különösen akkor, ha valami közéleti bajt kell elhárítani, vagy egy lelket megmenteni.

 

Mivel rendszerint hajnalban kelt, az alvásra szánt ideje alig volt több két óránál.

 

Önkéntes vezekléseit főképpen Istentől elhidegült papokért, szerzetesekért és egyházi méltóságokért ajánlja fel.